A beszélni tanuláshoz szükséges, hogy a gyermek környezetében eleget beszéljenek. Ugyanis ez szolgáltatja a példát a gyereknek a hangképzéshez.
Ha a felnőttek úgynevezett "bébinyelven" kezdenek el beszélni a gyermekkel, akkor megfosztják a mintától. Ha azonban a felnőttek úgy beszélnek vele, ahogy egyébként is szoktak, a gyermeknek lehetősége nyílik arra, hogy anyanyelvébe belehallgasson. Az első szavakat általában a második életév kezdetén mondják ki. A felnőttek feladata az, hogy különösen tisztán ejtsék a szavakat.
Átmenetileg majdnem minden gyermek dadogni kezd, ha közlési vágya nagyobb, mint kifejezőkészsége. Türelmesen, a dolgot észre sem véve segíthetjük át ezen. Ha egyértelműen beszédhibás a gyerek, selypít, akadozva beszél vagy dadog, nagyon fontos, hogy semmi esetre se kényszerítsük már iskolás kora előtt egyoldalú gyakorlásra. Ha túl korán tudatossá tesszük a beszédet, azzal megzavarjuk az utánzási folyamatot. Ezért ebben a korban a legjobb eszköz, ha jól és érthetően, elég lassan beszélünk a gyerek jelenlétében, és elég időt hagyunk számára egy esetleges válaszhoz. 
Széles körben elterjedt tévhit, hogy a beszédhibákat csak beszédgyakorlatokkal lehet kiküszöbölni. A mozgás fejlődése megelőzi a beszédtanulást, és tapasztalható minden beszédzavar esetén, hogy kisebb-nagyobb zavarok jelentkeznek a mozgás fejlődésében is. Ha sikerül különböző játékokkal, labdázással, lábujjhegyen járással, egyensúlyozással, gyöngyfűzéssel és hasonlókkal a gyerek ügyességét fejleszteni, meglepődve tapasztalhatjuk, hogy a problémás hangokat is hirtelen helyesebben artikulálja.
Nem az a baj, hogy dadog a gyerek, hanem az a baj hogy, miért dadog. A legfontosabb feladat, a szorongás kialakulásának megakadályozása. Semmilyen visszajelzéssel ne figyelmeztessék gyermeküket beszédhibájára! Nem szabad megerősíteni a gyermekükben a beszédhibából származó kisebbségérzetet.

Forrás és további információk: http://ovoda.blogspot.com/2007/11/dadog-gyerek.html

A beszélni tanuláshoz szükséges, hogy a gyermek környezetében eleget beszéljenek. Ugyanis ez szolgáltatja a példát a gyereknek a hangképzéshez.

Ha a felnőttek úgynevezett "bébinyelven" kezdenek el beszélni a gyermekkel, akkor megfosztják a mintától. Ha azonban a felnőttek úgy beszélnek vele, ahogy egyébként is szoktak, a gyermeknek lehetősége nyílik arra, hogy anyanyelvébe belehallgasson. Az első szavakat általában a második életév kezdetén mondják ki. A felnőttek feladata az, hogy különösen tisztán ejtsék a szavakat.

Átmenetileg majdnem minden gyermek dadogni kezd, ha közlési vágya nagyobb, mint kifejezőkészsége. Türelmesen, a dolgot észre sem véve segíthetjük át ezen. Ha egyértelműen beszédhibás a gyerek, selypít, akadozva beszél vagy dadog, nagyon fontos, hogy semmi esetre se kényszerítsük már iskolás kora előtt egyoldalú gyakorlásra. Ha túl korán tudatossá tesszük a beszédet, azzal megzavarjuk az utánzási folyamatot. Ezért ebben a korban a legjobb eszköz, ha jól és érthetően, elég lassan beszélünk a gyerek jelenlétében, és elég időt hagyunk számára egy esetleges válaszhoz.

Széles körben elterjedt tévhit, hogy a beszédhibákat csak beszédgyakorlatokkal lehet kiküszöbölni. A mozgás fejlődése megelőzi a beszédtanulást, és tapasztalható minden beszédzavar esetén, hogy kisebb-nagyobb zavarok jelentkeznek a mozgás fejlődésében is. Ha sikerül különböző játékokkal, labdázással, lábujjhegyen járással, egyensúlyozással, gyöngyfűzéssel és hasonlókkal a gyerek ügyességét fejleszteni, meglepődve tapasztalhatjuk, hogy a problémás hangokat is hirtelen helyesebben artikulálja.

Nem az a baj, hogy dadog a gyerek, hanem az a baj hogy, miért dadog. A legfontosabb feladat, a szorongás kialakulásának megakadályozása. Semmilyen visszajelzéssel ne figyelmeztessék gyermeküket beszédhibájára! Nem szabad megerősíteni a gyermekükben a beszédhibából származó kisebbségérzetet.

 

Forrás és további információk: http://ovoda.blogspot.com/2007/11/dadog-gyerek.html